Egy Ardennek tetején üldögélő nagyon gazdag német műkincsgyűjtő megbízza a Tejesember néven elhíresült profi szerencsevadászt és csapatát, hogy szerezze meg számára a legendás ókori aranyszobrot, a felbecsülhetetlen értékű Strix Aurumot, vagyis Aranybaglyot. A kincs nyomára két tárgy vezet: Decebál dák vezér áldozati palástja és egy római centurio naplója. A palástot maga a Tejesember lopja el Szíriából. A palástnál sokkal érthetőbb útleírást tartalmaz a napló, amely Magyarországon, pontosabban az Aquincumi Múzeumban található, tehát először ezt kell megszerezni. Ez látszólag könnyen megy, csak meg kell bízni egy helyi nehézfiút, aki aprópénzért elvégzi a piti melót. Tejesember hazánkból származik, de már rég nem járt Magyarországon, ebből kifolyólag elfeledkezett a honi viszonyokról. Ennek első jele, hogy a betöréssel megbízott Balog Tibi nevű véglény megneszeli a nagy lehetőséget és ahelyett, hogy átadná a naplót tartalmazó tekercset elhatározza, hogy ő maga indul kincset keresni. Harmadikként csatlakozik a kincsvadászathoz Tézeusz a kiugrott bölcsészhallgató, Héraklész a lepukkant body-builder és Orfeusz a megélhetési szépfiú.

Ez a három csapat hajszolja az Aranybaglyot és egymást keresztül az országon. Tejesember kezében az érthetetlen és csak szupertechnikával lefordítható dák szóképekkel kihímzett palást, vele szemben a Magyar Valóság. Tibiéknél ott az útleírás, de az ugye latinul íródott, ami komoly nehézséget okoz a volt biztonsági őrökből álló brigádnak. Tézeuszék birtokában nincs semmi, és egyébként a fentiek tükrében, összehasonlítva a másik két csapattal jóformán esélytelenül indulnak harcba. A sok viszontagság után a szereplők a Hortobágy közepén találkoznak, ahol végre szembe találkoznak egymással és a problémával: ki viszi haza a kincset?